A Costa Viola 8 történelmi és régészeti jelentőségű települése
A Messinai-szorostól az Aspromonte lejtőiig a Costa Viola és síksága, a Piana, a Földközi-tenger egyik legsűrűbb történelmi rétegződését őrzi: Magna Graecia-i gyarmatvárosokat, római városokat, normann apátságokat, várakat és az 1783-as földrengés után újjáépített falvakat. Scilla mítosza és Medma terrakottái között íme nyolc település, ahol minden kő háromezer év kalábriai történelméről mesél.
Scilla – Homérosz mítosza és a Ruffo-vár a szoros felett
A Messinai-szorosra néző Scilla talán a Costa Viola leglegendásabb települése. Az ókoriak ide helyezték Scylla tengeri szörnyet, akit az Odüsszeia sorai Kharübdisszel állítanak szembe, és a Scyllaeum hegyfoka már az olyan görög és római geográfusok előtt is ismert volt, mint Strabón. A települést a Ruffo-vár (Castello Ruffo) uralja: egy ősi őrhely helyén emelt erőd, amelyet a századok során többször átalakítottak, ma a tengerre néző világítótorony és múzeum. A lábánál húzódik meg Chianalea, a halászfalu, amelynek házai mintha a vízből nőnének ki, és amelyet Dél kis Velencéjének becéznek. Sikátorok, lépcsősorok és szárazra vontatott csónakok között Scilla úgy fonja össze a mítoszt, a történelmet és a tengerész-életet, mint a Földközi-tenger kevés más helye.
Palmi és Taureana – a római város és a San Fantino-kripta
A Piana síkságát délről lezáró hegyfokon Palmi Taureana városrészében őrzi az ókori Tauriana maradványait, a Costa Violára néző római városét. A régészeti területen épületek és utak nyomai, valamint a híres San Fantino-kripta látogatható, Kalábria egyik legősibb keresztény kultuszhelye, amely az Idősebb Szent Fantinó (San Fantino il Vecchio) alakjához kötődik. A városban a Leonida Repaci Kultúrház (Casa della Cultura) őrzi a Kalábriai Néprajzi Múzeumot és jelentős műgyűjteményeket, míg néhány évente a Varia di Palmi – az UNESCO szellemi kulturális örökségének elismert része – egy hatalmas, vállon hordozott processziós szerkezetet visz az utcákra. Végül a Monte Sant'Elia kilátójából a tekintet az egész Costa Violát átfogja egészen a szorosig.
Seminara – Barlaám, a csaták és a kerámiahagyomány
A hátország olajfái között megbújó Seminara ősi eredetű, és fontos szerepet játszott az európai történelemben. Itt született 1290 körül Kalábriai Barlaám (Barlaam Calabro), a tudós görög szerzetes, aki Petrarca és Boccaccio görögtanára volt, és a 14. századi nagy teológiai viták egyik főszereplője. Határában zajlottak az itáliai háborúk hajnalán a híres 1495-ös és 1503-as seminarai csaták a franciák és a Córdobai Gonzalo vezette spanyolok között. Az 1783-as földrengés után újjáépített Seminara ma leginkább évszázados kerámiahagyományáról híres: fazekasainak fantáziadús, bajelhárító maszkjai és groteszk arcai a kalábriai kézművesség jelképei közé tartoznak.
Bagnara Calabra – a normann apátság és a kardhalászat kultúrája
A tenger és a hegy közé szorult Bagnara Calabra arculatát a normann uralomnak köszönheti: 1085-ben Roger nagygróf (Gran Conte Ruggero) itt alapította a Szűz Mária és a Tizenkét Apostol apátságot, amely köré a település kinőtt. A Ruffo család hercegségévé vált Bagnara évszázadok óta a kardhalászat fővárosa, amelyet a jellegzetes, magas árbocú hajókról űznek, és a bagnaroték hazája, azoké az asszonyoké, akik a fejükön hordták a terheket a part mentén. A tengerparti sétány, az őrtornyok és a torrone édesipari hagyománya kiegészíti annak a városkának a portréját, amely a tengerrel való kapcsolatból formálta történelmi identitását.
Sant'Eufemia d'Aspromonte – a Risorgimento története a hegyek között
Az Aspromonte lejtőin fekvő Sant'Eufemia d'Aspromonte az 1783-as pusztító földrengés után újjáépített település, amely elsöpörte a régi városszerkezetet. Neve elválaszthatatlanul a Risorgimentóhoz kötődik: a falu fölötti erdőkben 1862. augusztus 29-én Giuseppe Garibaldit megsebesítették és feltartóztatták a Róma felé vezető menetelése során, abban az epizódban, amely az aspromontei ütközet (fatto d'Aspromonte) néven vonult be a történelembe. Az Aspromonte Nemzeti Park kapujaként a település őrzi annak a napnak az emlékét, és ideális kiindulópontot kínál a kalábriai hegység bükköseibe, ösvényeire és ősi remetehelyeire tett túrákhoz.
Rosarno – a Magna Graecia és Medma terrakottái
A Piana szívében Rosarno az ókori Medma helyén épült, amely gyarmatvárost a Kr. e. 7. század végén az epizephüroszi lokrisziak alapítottak. A Magna Graecia virágzó városa, Medma, a fogadalmi terrakották és pinakészek rendkívüli örökségét hagyta ránk, amelyek ma a helyszínnek szentelt Régészeti Múzeum és Park kincsei közé tartoznak. A régészeti területen sétálva felismerhetők a falak, a szentélyek és a nekropoliszok maradványai, amelyek évszázados görög életről tanúskodnak. A régészet szerelmeseinek Rosarno megkerülhetetlen állomás annak megértéséhez, milyen mélyek a Costa Viola és a tirréniai Kalábria hellén gyökerei.
Gioia Tauro – az ókori Metauros a Petrace torkolatánál
Az öbölre néző Gioia Tauro az ókori Metauros közelében fekszik, amely görög települést a zankléi khalkisziak alapítottak, később pedig Locrihoz kötődött, és a Petrace folyó – az ókoriak Metaurosza – torkolatánál helyezkedett el. A régészeti feltárások egy jelentős nekropoliszt és számos leletet hoztak napvilágra, amelyeket ma a városi antiquariumban őriznek, s amelyek a Magna Graecia e tirréniai kikötőjének kereskedelméről és életéről mesélnek. A ma Olaszország legnagyobb kikötőjének számító létesítmény mellett Gioia Tauro így ősi emléket őriz, ahol a mai tengeri kereskedelem huszonöt évszázaddal ezelőtti önmagában tükröződik.
Oppido Mamertina – a Mamertion és a földrengés által eltörölt város
Az Aspromonte felé emelkedő dombok között Oppido Mamertina az itáliai régészetet egy katasztrófa emlékével ötvözi. A Mella-fennsíkon a bruttiusok fontos erődített központja, az úgynevezett Mamertion állt, amelyből falak és épületek nyomai maradtak fenn. Nem messze Oppido Vecchia romjai őrzik az 1783-as földrengés által elpusztított, majd lejjebb, a völgyben újjáépített város emlékét. A püspöki székhelyű település az Egyházmegyei Múzeumban (Museo Diocesano) becses régészeti és szakrális leleteket őriz, és kapu az Aspromontéhoz, annak hatalmas monolitjaihoz és a hegység ősi sziklakultusz-helyeihez.