Delianuova: két falu, zöld kő és aspromontei ösvények

Delianuova az Aspromonte lábánál fekszik, ott, ahol a Piana di Gioia Tauro helyét hegyi erdők veszik át: a mintegy hétszáz méteres magasságban fekvő település csak 1878 óta egységes község, amikor január 27-i királyi rendelet két különálló központot, Pedavolit és Paracoriót egyesített egy új név alatt.

Ez a kettős eredet ma is felismerhető a San Nicola- és a Nagyboldogasszony-templomban, az óváros utcáiban és a zöld kőből készült kapukban, amelyeket a helyi szerpentinitből a kőfaragók egészen 1933-ig faragtak. A Piazza Leuzzin a Virtuális Garibaldi Múzeum egy újabb fejezetet mesél el, az 1862-es aspromontei hadjáratot, amikor Giuseppe Garibaldit innen nem messze állították meg és sebesítették meg.

A településen túl a táj gyorsan változik: gesztenyések és bükkösök kapaszkodnak az Aspromonte Nemzeti Park felé, ösvényekkel egészen a Montalto csúcsáig. Ezt a falut érdemes gyalog felfedezni, egy faragott kaputól egy hegyi ösvény kezdetéig.

Pedavoli és Paracorio: két faluból lett egy település

Delianuova csak 1878 óta létezik egységes községként, de a mai település még mindig magán viseli a két különálló központ, Pedavoli és Paracorio nyomait. Az 1878. január 27-i királyi rendelet szentesítette egyesülésüket, és ugyanazon év május 1-jétől az új község a Delianuova nevet vette fel. Pedavoli létezését a legkorábbi fennmaradt irat 1051-ből igazolja, amikor a faluban már voltak vízimalmok és gabonaföldek. Paracorio ezzel szemben magasabban fekvő menedékként született, azok alapították, akik az ókori Delia térségéből, a mai Bova Marina közeléből menekültek a parti támadások elől. A két közösség ma is felismerhető a templomokban: a San Nicola di Bari Pedavoli történetéhez tartozik, a Nagyboldogasszony-templom Paracorióéhoz. Az óváros meredek utcáin és kőudvarain sétálva ma is észrevétlenül lépünk át az egyik központból a másikba.

A zöld kő, amit minden sarkon felismersz

Delianuovában gyakran feltűnik egy kapun vagy szökőkúton a kő szokásos szürkéjétől eltérő szín: ez a zöld szerpentinit, amelyet generációkon át a Cotripa melletti kőbányában fejtettek, és amelyet a helyi kőfaragók 1933-ig munkáltak meg. Ebből a kőből készültek a monolit szemöldökkővel ellátott kapuk, a faragott erkélykonzolok, valamint a San Nicola-templom és a Piazza Leuzzi lépcsői. Néhány régebbi kapun még ma is felismerhetők az apotropaikus maszkok, faragott arcok, amelyek a helyi hagyomány szerint a balszerencsét voltak hivatottak távol tartani a háztól, ez a motívum a 17. század óta létezik itt. Az eredetileg épült négy nyilvános kút közül csak egy élte túl az 1783-as földrengést, amely elpusztította Paracoriót. E nyomok követése a faluban, térkép nélkül, a legegyszerűbb módja annak, hogy megértsük, miért egy homlokzatokra írt történet a kő Delianuovában.

Gesztenyés és bükkös erdők a nemzeti park felé

Delianuova az Aspromonte Nemzeti Park egyik községe, és a különbség már a falu elhagyása után látszik: az olajfás dombokat hamar gesztenyés és bükkös erdők váltják fel, magasabban jegenyefenyő- és cserszömörcés foltokkal. A gyalogosok tájékozódási pontja a kis Madonna della Salute-templom, amely a felső völgybe kapaszkodó ösvények bejáratánál áll. Innen indulnak a nehezebb útvonalak, például a Bova és Delianuova közötti túraútvonal, valamint a Montalto, a hegység legmagasabb csúcsa felé vezető ösvények. Ezeket nem szabad félvállról venni: friss nyomvonal, túrabakancs, elegendő víz és az időjárás ellenőrzése szükséges, mert az erdő gyorsan vált magasságot és mikroklímát. Rövidebb kiránduláshoz a park nyugati oldalának jelzett ösvényhálózata kevésbé megterhelő alternatívákat kínál, ugyanabban a bükkösökből és gesztenyésekből álló tájban.

A virtuális Garibaldi Múzeum és az 1862-es események

A Piazza Leuzzin, Delianuova szívében áll a Virtuális Garibaldi Múzeum, amelyet 2011 januárjában, az olasz egyesítés 150. évfordulója alkalmából nyitottak meg. A multimédiás bemutató Aldo Di Russo Aspromonte 1862 című vetítésén keresztül meséli el az 1862-es aspromontei hadjáratot, a firenzei Spadolini Nuova Antologia Alapítvány és a római Risorgimento Központi Múzeuma anyagainak felhasználásával. Ugyanazon év augusztus 29-én Giuseppe Garibaldit, aki Róma felé tartó önkénteseket vezetett, a Királyi Hadsereg vadászai állították meg a hegységben, Gambarie és Sant'Eufemia d'Aspromonte között: két karabélylövés érte, a csípőjén és a bokáján, a helyszínen látták el, majd Scillába szállították. Az esemény, az olasz Risorgimento egyik legvitatottabb epizódja, ma is az egyik oka annak, hogy sokan eljönnek Delianuovába, hogy a múzeumban összegyűjtött hangokon, képeken és korabeli dokumentumokon keresztül újra átéljék.

San Nicola és Nagyboldogasszony ünnepe, az erdő ősszel

Delianuova két búcsúünnepe ma is a település kettős eredetét tükrözi: december 6-án San Nicola di Barit, Pedavoli szentjét ünneplik, augusztus 15-én pedig Nagyboldogasszony napját, amely Paracorióhoz kötődik. E két dátum köré szerveződnek az év legfontosabb közösségi eseményei és körmenetei, egyszer télen, egyszer a nyár közepén. Ősszel is megváltozik a falu ritmusa, amikor a környező erdők megnyílnak a gesztenyeszüret előtt, a gyümölcs előtt, amely leginkább jellemzi ezt a vidéket: évszázados gesztenyeligetek borítják a park nyugati lejtőjének nagy részét, és generációkon át élelmet és fát egyaránt adtak. Ugyanebben az időszakban, az esők után, az aljnövényzet gombát terem, amelyet a lakosok a helyi hagyomány szerint gyűjtenek.

Hogyan juthatsz el Delianuovába

Autóval a legkényelmesebb lehajtó az A2-es (del Mediterraneo) autópályán a Gioia Tauro-i csomópont, akár északról, akár délről érkezve. Innen Cannavàn és Castellacén át kapaszkodunk fel a belső területek felé, majd Scido irányába egészen Delianuováig, mintegy harminc kilométeres emelkedőn, amely olajfaligeteken, majd egyre sűrűbb erdőkön vezet át. Reggio Calabriából az út alig több mint egy óráig tart, panorámás kanyarokon keresztül, folyamatosan változó tájban. A legközelebbi vasútállomás Gioia Tauróban van, a tirrén vonalon, ahonnan autóval vagy helyi járatokkal lehet tovább menni. A legközelebbi repülőterek Reggio Calabria és Lamezia Terme, mindkettő autóbérléssel, vonattal vagy busszal érhető el a Gioia Tauro felé vezető parti útvonalon. Érdemes saját járművel érkezni, mert csak így lehet nyugodtan mozogni a falu, az ösvények és a Piana közeli települései között.

Mit érdemes megnézni Delianuova környékén

Delianuovából gyorsan elérhetők a nyugati Aspromonte és a Piana más fontos pontjai. Sant'Eufemia d'Aspromonte, ugyanazon a parttól felfelé vezető útvonalon, a legközelebbi település, és jó bázis azoknak, akik tovább mennek a belső területek felé. Oppido Mamertina régészeti és vallási örökséget őriz, amely kiegészíti a helyi történelem képét, míg a magasabban fekvő Gambarie d'Aspromonte a Nemzeti Park legismertebb kapuja, és egyben ugyanazokhoz az 1862-es eseményekhez kötődik, amelyeket Delianuova múzeuma mesél el. A Piana di Gioia Tauro felé lefelé haladva Cittanova vallási épületekben gazdag óvárost és más, városiasabb ritmust kínál. Mielőtt lefelé indulnánk, érdemes megállni az út egyik kilátópontján, hogy megcsodáljuk az Aspromontét, Reggio Calabria megye zöld szívét, a legvadabb részén.

Hol aludj: nyaralók Delianuova közelében

Delianuova jól bejárható egy nap alatt egy Costa Viola-i nyaralóból kiindulva, arról a tengerparti sávról, amely alig egy óra autóútra van, és a tengert ideális bázissal köti össze az Aspromonte felé induláshoz. Ez különösen kényelmes megoldás, ha családdal vagy kisebb csoporttal utazol: egy kis lakás vagy apartman olyan időbeli szabadságot ad, amit egy szálloda nem mindig biztosít, saját konyhával, hogy a napjaidat megszervezhesd reggeli strandolás és délutáni hegyi túrák vagy falulátogatások között. Egy Palmi közelében lévő bázisról nyugodtan váltogathatod Delianuova óvárosát, a nemzeti park felé vezető ösvényeket és a Costa Viola strandjait, anélkül hogy minden nap választanod kellene tenger és hegy között. Ellenőrizd a szabad időpontokat, és küldj nekünk közvetlen ajánlatkérést: segítünk kiválasztani a csoportodhoz legjobban illő lakást.

Gyakori kérdések Delianuováról

Milyen messze van Delianuova a tengertől?
A legközelebbi tengerparti szakasz a Piana és a Costa Viola: onnan mintegy harminc kilométeres hegyi úton lehet feljutni Delianuovába, ugyanazon az úton, amely a Gioia Tauro-i autópálya-lehajtóhoz vezet.

Mikor ünneplik Delianuova védőszentjét?
December 6-án, San Nicola di Bari napján, aki Pedavolihoz kötődő védőszent. Augusztus 15-én viszont Nagyboldogasszony ünnepét tartják, amely a másik történelmi központot, Paracoriót képviseli.

Miről mesél a Virtuális Garibaldi Múzeum?
Az 1862-es aspromontei hadjáratról, amikor Garibaldit a Királyi Hadsereg vadászai Gambarie és Sant'Eufemia d'Aspromonte között állították meg és sebesítették meg, dokumentumokon, képeken és az Aspromonte 1862 című vetítésen keresztül.

Honnan ered a Zöld Kő elnevezés?
A Cotripa melletti kőbányában fejtett zöld szerpentinitből, amelyet a helyi kőfaragók 1933-ig munkáltak meg: ma is megtalálható az óváros kapuiban, lépcsőiben és kútjaiban.

Melyik autópálya-lehajtó van legközelebb Delianuovához?
A Gioia Tauro-i lehajtó az A2-es (del Mediterraneo) autópályán, akár északról, akár délről érkezve: onnan Cannaván, Castellacén és Scidón át lehet a belső területek felé kapaszkodni.

Delianuova az Aspromonte Nemzeti Park része?
Igen, a község területe a park része, és annak egyik nyugati bejárati pontja, gesztenyés és bükkös erdőkkel, valamint a felső völgy és a Montalto felé vezető ösvényekkel.