Delianuova: zöld kő, templomok és aspromontei ösvények

Delianuova 1878-ban Pedavoli és Paracorio egyesítéséből jött létre. A két név nem puszta történelem, ma is segít megérteni a települést. A San Nicola- és az Assunta-templom, a régi negyedek és kutak két közösségről mesélnek, amelyek egy községgé váltak. Különösen helyi motívum a zöld kő, a Cotripa környékén fejtett szerpentinit, amelyet a helyi kőfaragók a 20. századig használtak: kapuk, kutak és részletek alkotnak szabadtéri útvonalat. Delianuova az Aspromonte Nemzeti Park nyugati kapuja is, de nem azonos Pietra Cappa környékével, amely San Luca oldalán fekszik. Itt a felső völgy, az erdők és a Montalto felé vezető útvonalak a jellemzők, csak ellenőrzött nyomvonallal és körülményekkel.

A falu és templomai

Delianuova óvárosát gyalog érdemes felfedezni, elveszve a szűk sikátorok, lépcsők és kőből rakott udvarok között, ahol mintha lelassulna az idő. A falu vallási szíve a Maria SS. Assunta-templom, tágas és világos, mellette pedig a San Nicola di Bari-templom: együtt mesélnek egy közösség mély hitéről, amely ma is átéléssel éli meg ünnepeit és körmeneteit. Sétálva fafeldolgozáshoz kötődő kézműves műhelyekre bukkanunk, ami az erdők között született falu ősi mestersége. Lassan ízlelgetni való hely: megpihenni a téren a harangtornyok árnyékában, vagy követni az ünnepekre sült kenyér és sütemények illatát.

A Zöld Kő útja és a helyi hegyvidék

A Zöld Kő útja szerpentinitből készült kutakat, kapukat és tárgyakat kapcsol össze, köztük egy 18. századi kutat, amely túlélte az 1783-as földrengést. A történelmi bánya Cotripa térségében működött, a helyi megmunkálás 1933-ig tartott. Természeti kirándulásokhoz Delianuova a felső völgy erdeire és a park nyugati bejárataira nyílik. Hosszú útvonalak is vannak, például Bova–Delianuova és Montalto felé. Ezek nem városi séták: friss nyomvonal, időjárás, víz, megfelelő cipő, valamint a szint és világos órák felmérése kell. Pietra Cappa a hegység más részén van.

Hogyan jutsz el Delianuovába

Autóval Delianuova az A2-es „del Mediterraneo” autópályáról érhető el: a bagnarai vagy a Gioia Tauró-i lehajtótól a belső vidék felé kapaszkodunk a Piana és az Aspromonte falvain átvezető utakon. Reggio Calabriából az út valamivel több mint egy óra, festői szerpentinek és változó tájak között, az olajfáktól az erdőkig. Sant’Eufemia d’Aspromonte a szomszédos falu ugyanezen az útvonalon. A legkényelmesebb repterek Reggio Calabria és Lamezia Terme; a legközelebbi vasútállomás a tirrén tengerparton található, ahonnan autóval vagy helyi járatokkal lehet folytatni az utat. Saját jármű ajánlott, hogy nyugodtan felfedezhesd az ösvényeket és a hegyvidéki környéket.

Pedavoli és Paracorio: egy település két emlékezettel

Hogy Delianuovát ne egyszerű „hegyi faluként” lássuk, keressük a két eredeti mag jeleit. San Nicola Pedavoli történetéhez, az Assunta Paracorio múltjához tartozik; a régi negyedek, kutak és helynevek őrzik a különbséget. A község az 1878. január 27-i rendelettel jött létre, az új nevet ugyanabban az évben vették használatba. Hagyjuk az autót, sétáljunk lassan, és kérdezzünk rá a kevésbé feltűnő zöldkő-részletekre. A templomok nem folyamatosan nyitva tartó múzeumok; a belépés a szertartásoktól és helyi lehetőségektől függ.